Fájdalom az igazi GPS
Tökéletes ember nincs, csak olyan, aki képes a fejlődésre. Ahogy öregszünk rájövünk, hogy az Életünk folyamatos tanulásról szól. Egyik legfontosabb tantárgyunk, amit meg kell tanulnunk: az érzéseink. Hibázni kell, sőt merni kell hibázni és nem siránkozni felette, hogy most mi lesz, összedől a világ! Mi lenne….semmi…menni kell tovább: harcolni, küzdeni, amíg el nem érjük célunkat! A világegyetem folyamatosan adja fel a leckénket. Ha nem tanulunk meg egy tantárgyat, akkor azt újra feladja nekünk. Olykor osztályt ismétlünk ugyanazzal a személlyel, vagy egy újabb emberrel, de a régi problémánkkal. Tudni kell, hogy mit akarunk az élettől, és hogy mennyit várhatunk el magunktól. Nem véletlenül kapjuk mindannyian a fájdalmakat és a pofonokat. A kudarcaink a legnagyobb vizsgáink, arra, hogy megtanuljunk a jelenben élni. Hiszen, amikor valami fáj, akkor csak arra tudunk koncentrálni. Ilyenkor nem rugózunk a holnap, vagy a tegnap miatt. Ez a fájdalom segít a jelenben élni, ami azt jelenti, hogy élünk és önmagunk lehetünk. Még ha nem is túl kellemes érzés. Az erők ilyenkor arra figyelmeztetnek, hogy gondolkozzunk el azon, hogy a fájdalom és a kihívások azért vannak, hogy tanítsanak, erősebbé tegyenek, legyőzhessük saját démonjainkat. Amikor felismerjük ennek a fájdalomnak a célját, akkor már nem lesz akadály, csak tömérdek lehetőség a fejlődésre.
